Pedig mesélnivalóm az van bőven. Egy hétről nem szívesen beszélek, mert akkor elég nehéz eset voltam:csak sírtam és sírtam és ordítottam, így ni:
De szerencsére elmúlt ez is. Az a vagy viszont hogy mindig mindenütt felálljak, az nem, sőt olyannyira ez éltet, hogy egy elalvás e miatt akár 2 órát is tarthat.Hiába uncsi feküdni, én állni akarok, küzdeni és mindent látni!
Egyik alvásom:
E miatt napközben is alig találom a helyem egyik szobából a másikba megyek, majd a konyhába fürdőbe, de végül a mama visszahoz a játékaimhoz, de én inkább az asztal alatt szeretek lenni, így megy a "harc" bemászok, mama kiszed, és ez vég nélkül.De azt hiszem mama szerint ez nem olyan jó móka.
Igazából újdonság nem történt velem, enni elég jól eszek mostanában éjjel az alvással sincs nagy gond, napközben meg pörgök és be nem áll a szám:dadada, dajdajdaj, dudaduda, dejedeje......
Még néhány életkép az elmúlt időből:
3 megjegyzés:
Szia Kisdrága!
Nem korai még ez a felállás dolog? Szegény anyukád jó fáradt lehet, hogy nem akarasz alukálni, mert minden izgalmasabb függőleges állaptban.
Egyébként nagyon ügyes, aktív baba vagy, gratulálok hogy így megy neked a mászász, állás.
Puszika
hihetetlen vagy Anna, hogy ilyen ügyes vagy! Csak ámulunk-bámulunk! Azért tessék picit pihenni is és anyának szótfogadni!!
mindenki ezt mondja korai...de ha egyszer én úgy szeretk állni, miondent látni, minnél magasabbra jutni...
Igaz a napokban estem is eleget,l de nem baj, megyek tovább:)
köszönöm a dicséretet.
Megjegyzés küldése